Élete

Ki volt Lajtha László?

"A XX. század első felének Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett legjelentősebb magyar zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa – általában így határozzák meg Lajtha László zenetörténeti helyét. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb, hiszen zongoraművész volt, karmester, egyházzenész, hangversenyszerkesztő és zenei ismeretterjesztő, hangszertörténeti szakember, a nemzetközi kultúrdiplomácia kiemelkedő alakja, hazai és európai tudományszervező… Életének sok-sok szála összetéveszthetetlenül egyedi szövedéket alkot. S bár munkássága sok tekintetben valóban rokon a nála egy évtizeddel idősebb Bartókéval és Kodályéval, legalább ugyanannyira különbözik is az övékétől.  Máig tartó mellőzöttsége, meg nem értettsége nagyrészt éppen annak köszönhető, hogy egészen egyéni utat járt be." 

 

Lajtha László a polihisztor

"Lajtha nemcsak nyugat és kelet között közlekedett könnyedén, hanem korok között is. Rajongott a legújabb technikáért, például elsők között szorgalmazta, hogy a népzenét annak hiteles környezetével, a hozzátartozó szokásvilággal, a táncokkal együtt hangosfilmre rögzítsék, de szívesen visszarévedt a korábbi századokba is, amint azt nemcsak kompozíciói, hanem a reneszánsz, barokk és klasszikus mesterek megismertetésére különös hangsúlyt helyező pedagógiai munkássága is tanúsítja. Az európai művészetet az ókori görögöktől kezdve egységében látta, és zeneszerzőként a különböző stílusok, stíluselemek közül szabadon válogatott. Rendkívül fogékony volt a képzőművészetek és az irodalom iránt, a hagyatékában lévő könyvek (és a bennük lévő bejegyzések) pedig arról tanúskodnak, hogy bizonyos tudományok (fizika, csillagászat stb.) iránt is szenvedélyesen érdeklődött. Kivételes műveltségű, páratlanul széleslátókörű muzsikus volt, az őt közelről ismerő Fábián László szavaival: „A mélyen kulturált polihisztor és humanista típusát testesítette meg.”"

Forrás: Solymosi-Tari Emőke: Lajtha László, a nemzeti és nemzetközi mester (Az életút összefoglalása és arcképvázlat)