A zeneszerző

"Tehetsége igen hamar megmutatkozott: hatéves korától zongorázni tanult, hétévesen már komponált. Zongoratanára Szendy Árpád volt, de a budapesti Zeneakadémián egy ideig Bartók Bélánál is tanult. 1913-ban, a Zeneakadémián Herzfeld Viktor növendékeként kapta meg zeneszerzői diplomáját. 1918-ban – szülei kívánságának megfelelően – állam- és jogtudományi doktorátust szerzett. 1909-ben három hónapot töltött Lipcsében, ahol a Tamás-templom Bach-előadásait hallgatta. Genfben a Liszt-tanítvány Stavenhagennél tanult zongorázni."

"Az I. világháború kitöréséig minden évben hat hónapot töltött Párizsban, ahol Vincent d’Indy nemcsak tanította, hanem a párizsi zenei életbe is bevezette. A fiatal Lajtha részt vett többek között Debussy, Ravel, Stravinsky műveinek bemutatóján. A Párizsban töltött időszak, az ott élő művészekkel kötött barátság meghatározó volt zeneszerzői nyelvezetének kialakulásában. Míg a korszak más magyar komponistáit inkább a német zene befolyásolta, Lajtha „franciás” szerző lett. Gyakran idézték vele kapcsolatban a következő jellemzést: zenéje olyan, mint egy érme, amely magyar anyagból készült, francia verettel, és az egész világon konvertibilis.
A párizsi Schola Cantorumban mélyült el vonzalma a régizene iránt is."



Forrás: Solymosi-Tari Emőke: Lajtha László, a nemzeti és nemzetközi mester (Az életút összefoglalása és arcképvázlat)